Hol is van és milyen a mi falunk?

Kisalföldön a Marcal és a Rába völgyében helyezkedik el, Győr-Moson-Sopron Megye délkeleti részén, Győrből közúton – 32 km – a 83-as útról Tétnél letérve jó félóra alatt autóval odaérünk. Kerékpárral Győrből Koroncón keresztül nagyrészt erdők között kerekezve illetve a Rába vagy a Marcal védtöltésén érhetjük el. Csorna csak 22 kilométerre van Mórichidától. A vasútállomások ugyan messzebb vannak – Gyömörén illetve Enesén át ma már 14 autóbusz pár közlekedik megyénk székhelyére.

Határa ligetes, lapos homokos hátakkal. Szántók és erdők váltakoznak rajta. Fényes Elek 1851-ben így ír róla: „Határa lapályos, de termékeny. Rétje sok. Fája elég a Rába mentibe.”

A mai közigazgatási területe 3230 hektár, amelyből 167 ha belterület, 33 ha zártkert. A szántók és erdők 90 %-a magántulajdonban van, az erdők 10 %-át a Kisalföldi Erdőgazdaság birtokolja.

Az időjárása kellemes, habár a csapadék viszonylag kevés, a 30 éves átlag is csak 583 mm. Az évi napsütéses órák száma 1900-1950.

A vizek falujának is nevezhetnénk. A Rába folyó a falu nyugati határa a Marcal folyó a Fő utcai „kertek alatt” csordogál.

A Marcal a falu határában éri el a Csikvándi Bakony-ér és a Csangota patak. Ma már nehéz elképzelni, hogy a Csangota mentén a XIX. Században még 29 vízimalom működött.

A Rába, amely Nyugat-Magyarország egyik legjelentősebb folyója Ausztriában, a Fischbachi-alpokban 1200 m magasságban ered. Vízszintje és vízhozama rendkívül változó. A legalacsonyabb és a legmagasabb vízszint közt több mint 7 méter különbség vana falu határában (29.f.km.). Vízhozama is ennek megfelelően nagyon változik. Volt amikor másodpercenként csak 2,5 m3 csordogált a fenekén (1978. szeptember 10.), 1965. április 25-én viszont közel 1000 m3 víz hömpölygött a mederben és a hullámtérben. Hála a korábbi vízi munkáknak a töltések bírták e magas szintet.

A nyári üdülési időszakban viszont rendszerint alacsony a vízállás, s a selymes, langyos vízben jókat lehet fürödni, úszni.

A horgászok itt is lelkesen kémlelik a jobbnál jobb pecahelyeket s néha a nagy fogásról regélnek. Túraevezősök nagy rajokban ereszkednek lefelé a Rábán s rendszerint Árpáson-Dombiföldön ütik fel néhány napra sátraikat.

A Marcal folyó Sümeg környékén ered és széles völgye összegyűjti a Bakony nyugati lejtőiről lefutó patakokat, ereket, és a hegy lábánál előtörő források vízét. Vízszintje Mórichidánál ugyancsak nagyon változó. A legalacsonyabb és legmagasabb vízszint közt 5 méter is előfordult s az árvizei még a folyószabályozás után is, a legutóbbi időkig rettegésben tartották a falu egy részét, és gyakran okoztak jelentős károkat. Az 1963-as árvíz volt az egyik legnagyobb. A Csikvándi Bakonyér, a Csangota patak és a Marcal árvize együtt jelentkezett. A fél falu háza vízben állt és ameddig a szem ellátott, mindenhol csak víz és víz … A hídról nézve olyan volt mint a tenger. A további veszélyt az 1964-65-ben megépült körtöltéssel hárították el. A folyó vízhozama 1 m 3 –től 170 m 3 -ig változik.

Gyermekkorunkban a nyári időszakban a víz ragyogó tiszta volt s szinte mindnyájan a „Tízölesi” mélyedésnél tanultunk meg úszni.

Hal is akadt benne sok. A halászok egyszer –a 40-es években- Mórichidától – Rábaszentmiklósig hálóval húzták végig a folyót, annyi halat gyűjtve be, hogy maguk is alig hittek a szemüknek. A zsákmányt urasági szekérre rakott hatalmas kádakban szállították Győrbe.

Magas víznél nagy halak is felúsztak a Dunából s a vízszint csökkenésével ott ragadtak a mélyedésben. Egy-egy harcsa itt maradt a híd környékén s fogyasztotta a kiskacsákat.

A hatvanas években a rendszeres ipari szennyvizek beeresztésével a folyó vízminősége leromlott, s csak az elmúlt években kezdett újból javulni.

A „Marcalmenti Horgászegyesület” tagjai időnként eredményes zsákmánnyal térhetnek haza, de biztosra csak a kezelésükben levő halastavaknál mehetnek, ahol napi jeggyel a látogatók is horgászhatnak.

A falu mai településszerkezete a történeti fejlődésének egyes fázisait tükrözi s az egyes részek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Az ősi falurész –Bordács- még ma is létezik, s a Nagy- és Kis- mórichidai rész jól megkülönböztethető. Az utóbbi évtizedekben a falu elsősorban a szőlőhegy irányában fejlődött. Igényes szép házak épültek a régi és az új falu részen egyaránt. A régi falurésztől a „Papréten” létesült sportpálya választja el.

A falun kívüli településekről – az ősi Teke-pusztáról, Ferencházáról s Tördemészről – a lakosok betelepültek a faluba. Tekén ma már csak az erdészlakások vannak

A 360 lakás –családi ház- zöme a 70-es években épült vagy bővült. A múlt századból már csak néhány nádfedeles parasztház maradt. Építészeti értéket képviselnek az Új utca 3. és a Bordács utcai régi lakóházak.

Mórichida határában, Dombiföldön található az Árpád-korban -1251. előtt- román stílusban, a mórichidai premontrei kolostor részeként épült katolikus templom. E templomot 1860-ban Romer Flóris – a kor egyik legnagyobb archeológusa – nagyon romos állapotban találta. „Alacsony fekvése miatt a vízáradásoknak ki van téve, falai nyirkosak és zöld penésszel befedettek, tetőzete pedig éppen, hogy fenntartatik”. A tetőt 1930-ban mórichidai ácsok Szabó József ácsmester irányításával újították fel. A költségét a ferencházi uraság – Kőnig Ignác fizette.

A templom szakszerű felújítása 1935-ben Fömötör Gyula – néhai plébánosunk – fáradhatatlan munkásságának köszönhető. Az akkori restaurálást Schutzbach Antal iparművész irányította s ennek során a külső barokk formai elemeket eltávolították. Az új torony gömböt és keresztet árpási kovácsmester készítette el. Legutóbb a hívők anyagi támogatásával az Országos Műemlékhivatal 1995-ben újítatta fel a templomot, amely évszázadokon keresztül szolgálja a mórichidai és árpási római katolikus híveket. A plébánia 1794-ben Mórichidáról Árpásra költözött s azóta –tévesen- a templomot is gyakran árpásinak nevezik. A templom a plébánia segítségével tekinthető meg (Árpáson a plébánia emeletes épülete a Rába hídról lehajtva a kápolna mögött található).

A templom egyhajós, bordás keresztboltozatú, egyenes záródású szentéllyel, két toronnyal. A főoltár egyes részletei a XVII. Század végéről valók. Az oltárkép 1666-1667. közt készült. A felsőrészen a Madonna alakja lebeg, a gyermek Jézus az angyalok Magyarország térképét a Madonna széttárt köpenye alá vonják. Felettük két angyal Máriát a magyar koronával koronázza meg. A kép alsó részén portrészerűen megfestett egyházi és világi vezetők láthatók s köztük térdel a kép ismeretlen alkotója is. A térdelők Mária oltalmába ajánlják a térképpel szimbolizált Magyarországot s hozzá könyörögnek.

Műemlék templomunkat feltétlenül érdemes meglátogatni!

Aki pedig vidékünk másik építészettörténeti nevezetességét is látni szeretné, sétáljon át Rábaszentmiklósra. A mórichidai Marcal-hídtól, a töltésen, szép folyóparti tájon gyalogolva fél óra alatt el lehet érni a falut. Az itt látható Árpád-kori templomot a magyar művészettörténet az ősrégi építészeti hagyatékot követő körtemplomok között mutatja be.

A templom köralaprajzú belsejét három patkó alakú karéj egészíti ki, világos nappal is sejtelmes félhomály fogadja boltozataik alatt a látogatót.

A mórichidai Fő utca közepe táján egy szép vadgesztenyesor vezet az 1789-ben épült evangélikus templomhoz. Ide járnak az árpási evangélikusok is. A II. világháborúban e templom is megsérült. A helyreállítást anyagilag is segítették a Mórichidáról Amerikába kivándorolt Cleveland-i magyarok Bors Károly és neje összefogásában. A templomot a közelmúltban /1996/ renoválták ezért is méltó a megtekintésre, amihez a közeli parókia szívesen ad segítséget.

Az ezredfordulós parkban, az első és második világháború áldozatainak a község 1992-ben állított emlékművet, amely a téti közút mentén, a falu közepén található.

részletek dr. Gerencsér Árpád Mórichida 2000. c. könyvéből